Magyarország észak-keleti részén a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy az abaújszántói Sátor-hegy és a tokaji Kopasz-hegy által kijelölt háromszögben helyezkedik el.
A borvidékhez tartozó települések a következők: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tálya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu.
Szőlőtermesztésre alkalmas terület a borvidéken a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint: Összes lehetséges termőterület 11 149 ha, ebből I. osztályú 9829 ha ( 89%).
Szárazföldi klímájú, viszonylag hűvös, a nagy felszíni tagoltság és a vízfelület (Tisza, Bodrog) jelenléte miatt jól elkülönülő mikroklímákkal rendelkező terület. A megfelelő páratartalom nélkülözhetetlen a botrytisesedéshez (nemesrothadás), ami az aszúkészítés alapfeltétele.
Kovasavtartalmú riolit,andezit kőzetek, vulkáni törmelék, zeolit, agyaglemosódásos nyiroktalaj lejtőlöszön, barna erdőtalaj.
A zárt borvidéken engedélyezett szőlőfajták: Furmint (3434 ha), Hárslevelű (593 ha), Sárgamuskotály (111 ha), Zéta (Oremus) Kövér szőlő.
Kizárólag fehér bort adó, jelenleg az egyetlen valóban „ZÁRT” borrégió, száraz borai magas savtartalommal, jellegzetes illatokkal bírnak, sokszor kemények de elegánsak. Ezeket három- négy éves korukig célszerű elfogyasztani. Az édes borok a magas alkohol, cukor és extrakttartalom függvényében a borélmény legmagasabb fokát képesek nyújtani. Az egyes dűlőválogatott borok más és más karakterrel rendelkeznek, a talajösszetétel változásának megfelelően. A késői szüretelésű édes borok botriszes jellege élénk gyümölcsösségben mutatkozik meg, az érlelt aszú boroknál ehhez a mikro-oxidációnak köszönhetően igazi mély ízjegyek és érzetek is társulnak. A magas puttonyszámú aszúborok eltarthatósága korlátlan.
