A Dunántúl középső részén a Balaton északi partvidékén helyezkedik el a Tapolcai és Káli- medencében a Balatoni Borrégió középső részén.
A Badacsonyi Borvidék legfontosabb termőhelyei: Badacsony, Szigliget, Gulács, Tóti- hegy, Szent György- hegy, Csobánc, Hajagos.
Szőlőtermesztésre alkalmas terület a borvidéken, a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint: összes lehetséges telepítési terület: 4236 ha ebből I. osztályú 3722 ha. A jelenlegi beültetett szőlőterület 1790 ha, ebből termő 1500 ha.
Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonrendes, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymocgas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. határrészei jelentik ezeket.
A védett déli lejtőknek köszönhetően szubmediterrán mikroklíma az uralkodó.
Alapkőzete pannóniai agyag és homok pliocén bazalt, amelyeken bazaltmáladékkal kevert vályogos barna erdőtalajok alakultak ki.
Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták:
Olaszrizling, Szürkebarát, Rizlingszilváni, Kéknyelű, Rajnai rizling, Tramini, Ottonel muskotály, Budai zöld, Zeusz.
Szinte kizárólag fehér bor termő vidék. Borai a kedvező lejtőszögnek és a sok napsütésnek köszönhetően magas cukortartalommal beérett szőlőkből készülnek. A borok száraz iskolázás esetén is kerekek, teltek, sokszor alkoholban gazdagok. Igényes pincékben jellegzetes minerális ízjegyekkel rendelkeznek, jó évjáratokban nem ritka a késői szüret. A borok számottevő maradékcukor tartalma és az aszúsodás is előfordul.Néhány badacsonyi borász nem csak a hegy megmentését, de a hagyományosnak mondható fajtaszerkezet némileg aktualizált változatának visszaállítását is célul tűzte maga elé. Ennek köszönhető, hogy ma már ismét zöldülnek Pinot Noir, Kékfrankos, és a Cabernet ültetvények Badacsonyban.
A Balaton déli partján, Somogy megye északi részén fekszik, Zamárditól Balatonkeresztúrig, dél felé Andocs és Tab vonaláig. Szintén ehhez a borvidékhez tartozik a Balatonkeresztúrtól délre fekvő Kéthely és Marcali között elterülő szőlővidék.
9.984 ha nagyságú szőlőtelepítésre alkalmas területéből 8,156 ha sorolható I. osztályba. A jelenlegi szabályozás szerint a Balatonboglári Borvidék az alábbi területekre terjed ki.
Balatonlellei körzet: Andocs, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonendréd, Balatonöszöd, Balatonszabadi, Balatonszemes, Gyugy, Karád, Kőröshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Ordacsehi, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök, Visz, Zamárdi
Marcali körzet: Balatonberény, Balatonkeresztúr, Böhönye, Csengó, Hollád, Kéthely, Marcali, Somogysámson, településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
Klímája enyhének, bizonyos években, kifejezetten melegnek mondható. A napsütéses órák száma átlagosan eléri az évi 1950- 2000 órát, az átlagos csapadék mennyiség 600- 800 mm között van. Nem jellemzőek a kiugróan magas, vagy alacsony hőmérsékleti értékek, így az évjáratok közötti ingadozás viszonylag csekély.
Alapkőzete agyagos-homokos üledék, melyeket a Pannon-tó rakott le. Ezt később negyedidőszaki lösz fedte be. Ezen alakult ki a szőlőtermesztésnek ma jó alapot nyújtó lejtőlösz és vályogtalaj. Önálló szelekcióban ma a balatonboglári, szőlőskislaki, szőlősgyöröki, kőröshegyi, sinai- hegyi borokat ismerhetjük.
A borvidék hagyományosan mind fehér, mind vörösbor szőlőknek kedvelt termőhelye volt. Mára a fehér szőlők aránya nagyobb: Királylányka, Chardonnay, Zöld veltelini rendelkeznek a legnagyobb területtel. A kékszőlők között a Merlotnak, és a Kékfrankosnak legnagyobb az aránya.
Az itt termett borok jellege és minősége talán a legnagyobb mértékben függ a termesztésmódtól és a hozamoktól, mint más borvidéken. Fehér és vörösborban egyaránt találunk üde, könnyű egynyári borokat szép savakkal és jó gyümölcsösséggel (pl. királylányka fajtából), ugyanakkor kifejezetten nehéz fahordós érlelést is kiváló, magas alkoholtartalmú koncentrált fehér és vörösborok is előfordulnak itt. Olaszrizling, Rajnai rizling, Tramini éppúgy adhat kiváló minőséget, mint a Pinot Noir vagy a Cabernet fajták.
A Balaton-felvidéken Keszthelytől Zánkáig húzódó terület, ebből kivéve a badacsonyi borvidék területét. Három körzetre tagolják a Káli-medence nyugati, és északi része alkotja a Káli körzetét, a balatonedericsi-lelencei körzet a keszthelyi- hegység keleti míg a cserszegi körzet ugyanezen hegység- déli és nyugati lejtőjén terül el.
A teljes termőterület 5,164 ha de ebből jelenleg csak 1,497 ha a termőszőlő.
Káli körzet: Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Mindszentkápa, Monostorapáti, Szentbékkálla
Balatonedercs- Lelencei körzet: Balatonederics, Lesencefalva, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Sáska, Zalahaláp
Cserszegi körzet: Balatongyörök, Csabrendek, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Hévíz-Egregy, Rezi, Sümeg, Sümegprága, Várvölgy, Vonyarcvashegy
A védett déli lejtőknek köszönhetően a badacsonyihoz hasonlóan itt is szubmediterrán mikroklíma az uralkodó.
Körzetei triász dolomit, mészkő és márga, a Káli medence területén pliocén bazalt. Jellegzetesek itt a vulkáni törmelékkel kevert barna erdőtalajok.
Legnagyobb termőterülete és legrégibb hagyománya az Olaszrizlingnek van. Ezt a Chardonnay és a Szürkebarát követi. Rizlingszilváni, Tramini, Zöld veltelini szintén nagy mennyiségben terem. Alapvetően fehér bortermő vidék, bár a filoxéravész a teljes termelés mintegy kétharmadát vörösbor adta. A lesencei körzetben a Pinot Noir termesztése több mint száz évre vezethető vissza.
A három körzet közül a legmarkánsabb vonásokkal talán a Káli-medence borai bírnak. Minerális jegyei jelentős savtartalmuk néha keményebb karakteres borokat eredményez. Megfelelő mennyiségű alkohol ezt jól ki tudja egyenlíteni. Általában elmondható, hogy a Balaton- felvidék borai hosszú életűek, sokáig élvezetesek. Alkoholtartalmuk és savkészletük alkalmassá teszi őket hosszabb fahordós érlelésre is.
A Balaton északi partján, a Balaton- felvidéken Zánkától- Balatonalmádiig húzódik a borvidék.
A borvidék teljes termőterülete 6341 ha amelyből 5792 ha I. osztályú. A ténylegesen beültetett terület 2143 ha.
települések:
Balatonfüred- csopaki körzet: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfőkajár, Balatonfüred, Balatonkenese, Balatonszőlős, Balatonvilágos, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Palóznak, Pécsely, Tihany, Vászoly
Éghajlata szélsőségektől mentes. Kedvező lejtőszög és a domborzati tagoltsága miatt igen kedvező mikroklímájú terrior is kialakultak.
Talajai változatosak. A kristályos palán perni vörös homokkövön, negyedidőszaki löszön, erdőtalajok fordulnak elő, a triász mészkövön, dolomiton, márgán rendzina talaj alakul ki.
A csopaki és balatonfüredi borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi.
A borvidék elsődlegesen fehérbort termő terület, bár ez nem volt mindig így. A XIX. Század híradásai vörösborok termeléséről is megemlékeznek. Jelenleg az Olaszrizling mellett, amelynek ültetett területe a borvidéken a legnagyobb (820 ha) jelentős mennyiségű a Rizlingszilváni az utóbbi másfél évtizedben pedig megnőtt a Chardonnay részaránya is.
Tipikusan fehér bortermő vidék. Olaszrizlingjei a régió zászlósborainak tekinthető. A terület összességében kivallóan alkalmas divatosnak tartott hűtött erjesztéssel készült borok készítésére, de mindig értékesebbnek tűnnek azok a társaik, melyek hosszabb érlelést kaptak, és egyéniségüket jobban meg tudták őrizni.
A Dunántúl közepén Pápa és Sümeg között a Kisalföld keleti határán fekszik.
Szőlőtermesztésre alkalmas terület a borvidéken, a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint összesen 1142 ha. Jelenlegi szőlőterület 832 ha ebből termő 737 ha-on kizárólag fehérszőlő fajtákkal.
Somlói körzet: Boba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely.
Kissomlyó-Sáphegyi körzet: Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó, Mesteri, Sitke településeknek a szőlőkaszter szerint I. és II osztályú határrészei.
Kontinentális klíma, a nyugatról és északról érkező hűvösebb légtömegek hatását a kiváló fekvése, kedvező déli irányú lejtőszögei képesek ellensúlyozni.
Vulkanikus eredetű bazalttörmelékes, löszvályog, bazalt alapú lejtőtörmelék és tufamálladék.
Termesztett szőlőfajták:
Olaszrizling (443 ha) Chardonnay, Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Tramini, Rizlingszilváni a vezető szőlőfajták.
Csak fehérbort adó borvidék. Sajátos ízjegyeit az itt termő borok a talajnak és a szinte kizárólagos fahordós érlelésnek köszönhetik. Ízvilágukban a gyakori a minerális, ásványos, tűzköre emlékeztető enyhén ,,sós’’ jelleg és az ászokolásnak köszönhetően és/vagy mikrooxidációs illat. A borok legjavát kétéves koruk előtt nem érdemes kóstolni, ekkor kezdenek csak kibontakozni. Magasabb savtartalom itt nem fajtafüggő, a somlói savak az olaszrizlingben közel ugyanúgy jelen vannak, mint a tramini borokban. Ajánlott fogyasztási hőmérsékletük magasabb a szokásosnál 14-15°C. Próbakő, ízválasztó, a tanúságtevő és még ki tudja ilyen jelzőkkel, lehet illetni a somlói borokat. Elsősorban itt, de a Hegyalján és Badacsonyban is teremnek olyan borok, amelyek külön elbírálást igényelnek. Populárisan a titkok borainak is lehetne nevezni őket, mert csak akkor lebbentik fel fátylukat, ha értünk a nyelvükön. Konkrétan ezeknek, a boroknak mindaddig nincs esélye méltó helyük elfoglalására, amíg az accidentális fajtákból készült, hűtött erjesztéssel, fajélesztővel készített borokkal együtt bírálják őket. Azok a borok amelyek kellő érlelést kaptak, felnyitás utáni levegőztetés és kissé magasabb hőmérsékleten történő kóstolás esetén nemes ízeikkel nagy meglepetést hoznak.
A borvidékhez tartozó községek elszórtan találhatók a Zalai- dombság területén és a Keszthelyi hegység északnyugati lejtőin.
Teljes területe: 6079 ha, amelyből 4107, ha I. osztályú. A rendelkezésre álló területnek mintegy egynegyede 1524, ha van betelepítve szőlővel. Közigazgatásilag Zala megyéhez tartozik.
Balaton melléki körzet: Bérbaltavár, Csáford, Dióskál, Egeraracsa, Galambok, Tarabonc, Kallósd, Nagyrada, Nemessándorháza, Orosztony, Pakod, Pölöske, Sármellék, Szentgyörgyvár, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalabér, Zalakaros, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalaszentgrót.
Muravidéki körzet: Bak, Becsehely, Borsfa, Csőrnyeföld, Dobri , Eszteregnye, Homokkomárom, Lenti, Letenye, Magyarszerdahely, Miháld, Murarátka, Muraszemenye, Nagykanizsa, Rigyác, Sand, Söjtör, Szécsi- sziget, Tormafölde, Tótszentmárton, Valkonya, Zajk településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
Klímája kevésbé szélsőséges. Hőmérsékleti viszonyait tekintve a magyarországi átlagnál hűvösebb. A csapadék mennyisége országosan a legmagasabb, éves átlaga a Mura vidékén például 900 mm.
Leggyakrabban barna erdei talajokon és löszös vályogtalajokon terem a szőlő.
Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták:
Egyértelműen fehérbort termő terület. A Balaton melléki borvidék leggyakoribb szőlőfajtája az Olaszrizling. Jelentős mennyiségű Rizlingszilvánit, Zöldveltelinit, és Chardonnay-t is találunk ezen a területen. A Királylányka, a Rajnai rizling, és Zalagyöngye termőterülete összesen sem éri el a 100 hektárt. A kékszőlővel beültetett nagysága mindösszesen 96 ha. Újabban Tokaj-Hegyaljáról áttelepített Furmint szőlőből is kiválló borokat készítenek.
Mindhárom körzetben a legjellemzőbb az illatban gazdag, nagytestű, sokszor minerális jegyeket hordozó bor, időnként kevés maradék cukorral. Célszerű hosszabb ideig érlelni, kiváltképp azokat, melyek visszafogott terheléssel, érett alapanyagokból készültek. Meghálálja a hosszabb pihentetést, elegáns ízjegyeik és teljes ízgazdagságuk általában 4-5 évesen fejlődik ki.
