Az Etyeki-Budai borvidék a Gerecse-hegység déli részétől a Velencei és a Budai-hegységig húzódik. A borvidék alapvetően három nagyobb zónára oszlik: a szorosan vett etyeki területre amely Csabdin, Bicskén, Etyeken, Válon keresztül Pázmándon keresztül Pákozdig elterülő körzetre és a Budai- hegység délnyugati oldalán a Töktől Budakesziig terjedő zónára.
Az Etyek-Budai borvidék teljes szőlőkataszteri területe 5632 ha, melyből 3927 ha I. osztályú. A szőlőültetvények területe az egész termőhelynek, csak mintegy 30%-a 1480 ha. A borvidék közigazgatásilag három megyében: Komárom, Pest, és Fejér megyékhez tartozik.
Etyeki körzet: Alcsútdoboz, Bicske, Csabdi, Etyek, Felcsút, Gyúró, Kajászó, Martonvásár, Tordas, Vál, Budapest XXII kerület Budafok.
Budai körzet: Budajenő, Budakeszi, Pilisborosjenő, Telki, Tök, Üröm.
Velencei körzet: Gárdony, Kápolnásnyék, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Velence településnek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészei tartoznak ide.
Az évi átlagos hőmérséklet itt az országos átlagnál kissé alacsonyabb (9,5-10,5 °C) a csapadék ellátottság viszont megközelíti az országos átlagot (400-800mm). A légmozgás gyakori, ami kiemelkedő termelési biztonságot ad: kevés a gombáskárosodás és ritkák a számottevőbbek a fagykárok.
A talajképző kőzetek az Etyeki-dombság területén főleg a lösz és löszszerű negyedidőszaki üledék, továbbá minden mészkő, homokkő, ritkábban dolomit. A fiatal homokos lejtőlöszön alakult ki a borvidék jellegzetesen vályogos típusú talaja, amelynek magas aktív mésztartalma hozza létre, a borvidékre jellemző ún. ,,meszes borokat”.
A Velencei-hegységben gyakori a gránit törmelékével keveredett lösz. A budai körzet oligocén homokkövének felszínén lösz alapú csernozjom, a mészkő és dolomit felszínén erdőmaradványos csernozjom lúgos barna erdőtalaj található, néha jelentős aktív mésztartalommal.
A legnagyobb területen Olaszrizlinget és Chardonnay-t termesztenek. A Zöld veltelini, a Szürkebarát, a Sauvignon Blanc, a Rizlingszilváni is egyenként 50 és 100 ha közötti termőterületet mondhat magáénak. Újabban kékszőlőket – Pinot Noir, Merlot és Cabernet Sauvignon – is találunk a borvidéken, zömmel a pázmándi körzetben.
Az utóbbi évtizedekben a borvidéket leginkább az üde, savas, hűtött erjesztéssel készült egyelőre kissé egysíkúnak tűnő borok jellemezték. Adottságai kiválóan alkalmasak pezsgő alapbor készítésére, de a borvidék ennél jóval magasabb színvonalú borok előállítására is alkalmas lenne. Ezt néhány pincészet borai már évek óta, bizonyítják.
A Móri borvidék a Vértes és Bakony hegységeket elválasztó festői Móri-árokban terül el. Pusztavámtól Móron át egészen a Csókakőig, és Csáberényig húzódnak az első osztályú bortermelő dűlők.
A móri borvidék közigazgatásilag Fejér megyében található. A borvidékhez Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Sőréd, Zámoly településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei. A móri borvidék területe napjainkban 1994 ha, amelyből 1459 ha első osztályú. Ezen a beépíthető területen összesen 799 ha szőlőültetvényt találunk.
Éghajlata általában a Dunántúl északi részére jellemző közepesen hűvös és viszonylag csapadékos. Mindazonáltal a hegyek dombok déli, délnyugati oldalain a kedvező meko- mikroklíma jó termelőhelyi viszonyokat alakíthat ki.
A bortermő dűlők talaja elsősorban a laza negyedidőszaki fedőüledéken képződött. Lejtőtörmelék, lejtővályog főként oligocén homokon képződött. Mészkőtörmelékkel kevert löszön kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, valamint magasabb helyzetű hegyoldalakon, dolomitokon és mészkövön képződött rendzintalajok és vörös föld váltakoznak egymással. Már talajtípusai között számos további változatot találunk. A kavicsos váztalaj az ősfolyók- patakok ártereinek teraszaira jellemző. A lejtőlábakon sokszor löszt, homokos löszt találunk. A karbonátos meszes alaphegység viszonylag magas mésztartalmat kölcsönöz a löszöslejtő-törmelékes talajnak. Nem elhanyagolható tényező az oligocén kőzeteken kialakult talajok magas káliumtartalma sem.
A móri borvidék elsőrendűen fehér bort termelő terület. Minden más fajtát meghaladó mennyiségben 311 ha-on telepítettek itt Ezerjót. Mellette Chardonnay, Rajnai Rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon Blanc, Szürkebarát, és Tramini fajtákat is termesztenek.
A móri boroknál gyakran csak a magas savtartalom jut eszünkbe, holott egyáltalán nem mindegy, hogy adott mennyiségű mérhető savtartalom milyen összetételt takar. A móri boroknak ezt az oldalát vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy azok savösszetétele gyakran megközelíti, sőt el is éri a Tokaj-hegyaljai borokét. A borok tartóssága is savaiban rejlik. Nem véletlen hát, hogy jó móri borokat csak tökéletesen érett alapanyagokból lehet készíteni akár ezerjóról akár más fajtáról van szó. A hosszabb fahordós érlelést szintén meghálálják a borvidék borait. Nem ritkaság botritiszes magas cukortartalmú bor alapanyagának beérése sem, a móri aszú éppoly fogalom volt sokáig, mint a tokaji vagy éppen a badacsonyi. A lehetőség a tájban és a szőlőfajtákban, mint az ezerjó ma is megvan.
A Duna jobb partján Komárom megye területén helyezkedik el a Gerecse hegység dél-keleti lejtőin és a folyóra néző északi magaslatain, valamint a Bársonyos környéki dombvidéken.
6,574 ha nagyságú területének nagyobb része 4,223 ha I. osztályú dűlő.
A borvidékhez tartozó települések a következők:
Ászári körzet: Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, Nagyigmánd, Vérteskethely
Neszmélyi körzet: Baj, Bajlat, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Kocs, Lábatlan, Mocsa, Neszmély, Nyergesújfalu, Süttő, Szomád, Tata, Vértesszőlős.
Kiegyenlített mérsékelten nedves, hűvös klímája mellett az éves hőingadozás nem túl nagy. Általánosnak mondható a magas páratartalom, a kiegyenlített csapadék eloszlás és a kiugróan nagy hőmérsékleti értékek hiánya, ami az országos átlaghoz képpest s napsütéses órák alacsonyabb számában is megmutatkozik.
A borvidéki alapkőzet kréta és eocén márga, valamint vastag negyedidőszakú lősz. Ezeken barna erdőtalaj alakult ki.
Hagyományosan az olaszrizling és a rajnai rizling voltak a fő fajták, de mára a következő sorrend alakult ki: Chardonnay (219 ha), Rizlingszilváni (194 ha), Zöld veltelini(114 ha), Olaszrizling, Ezerjó, Cserszegi fűszeres.
A borvidék talaj és klimatikus adottságai a könnyű savgazdag üde fehérborok készítésének kedveznek. Általános az acéltartályban történő hűtött erjesztés és a szintén tartályos, rövid ideig történő érlelés. A borok fiatalon adják a legjobb tulajdonságaikat. Egyre több termelőnél találkozunk savignon blanc borokkal és a szintén keresett, új égetett kishordós érlelésű chardonnayval.
Az utóbbi évek egyik legkeresettebb borvidéke. Boraik a gasztronómiában igen jól használhatóak, a szép savak, és a kedves gyümölcsösség, a kezdő borkóstolók számára is könnyen érthető, kellemes borokat adnak. Az innen származó borok saláták, zöldségfélék, fehér húsú halak ideális kísérői lehetnek.
A Pannonhalmi borvidék a Dunántúl északnyugati részében a Bakony-hegységtől északra a Kisalföld peremén terül el. A Pannonhalma, Csanak és Szemere hegyek alkotják a vidék magját, helyesebben ezek inkább dombok, hiszen legmagasabb "csúcsuk" is csak 317 m.
A borvidék közigazgatásilag Győr- Moson- Sopron megyében található. Részei: Écs, Felpéc, Győr- Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrybarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravakd, Tényő településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II osztályú határrészei. A pannonhalma- sokoróalji borvidék teljes területe 3944 ha, amelyből 3226 ha I. osztályú termelőhely. Sajnálatos, hogy ennek a területnek töredéke csak mintegy 618 ha van szőlővel telepítve.
A táj időjárási viszonyai kiegyenlítettek, mérsékelten kontinentális klímájú. Országos viszonylatban közepes fény, hő és jó csapadék ellátottságnak számít.
A sokoroalji dombok alapkőzetét felső miocén (pannóniai- pontunyikoru) tavi homok és agyag, negyedidőszaki kavics és homok építi fel. A homokon, löszön barna erdőtalajok és a löszön közepesen kötött vékony vályogos lösztalaj alakult ki, mozaikszerűen elhelyezkedő homokfoltokkal.
Hagyományosan fehérbort termelő terület. A 2006-os állapotfelmérés szerint ebben a régióban is- mint általában szerte az országban- az Olaszrizling részaránya a legnagyobb, 190 ha-t tesz ki. A sorban sok más borvidékhez hasonlóan követi a Rizlingszilváni 81 ha-al. A borvidéken számottevőnek tekintjük még a Chardonnay-t az Ezerfürtöt és a Traminit. Az újabb telepítések között már találkozunk a Cabernet Franc, Merlot, Pinot Noir nevével is.
Ezt már és még meglehetősen nehéz meghatározni ugyanis az elmúlt egy-két évtized nem adott olyan borokat, melyek valóban alkalmasak lettek volna a tájban rejlő lehetőségek felmutatására. Talaj és klimatikus adottságait tekintve a vidék leginkább Elzászhoz hasonlítható. A következő évek borai győzhetnek majd meg bennünket arról, hogy van-e valóban élénk savú, telt ízű pannonhalmi bor.
A soproni borvidék az Alpokalján a Soproni-hegységben és a Fertő-tó déli és nyugati szegélyén terül el. Egyenes folytatása a burgenlandi Lajta hegységi, Ruszt-Fertői vidéki bortermelő területekhez. A szőlővidék két nagy tömbben helyezkedik el. Az egyik szőlőművelésre talán alkalmasabb terület északon van Fertőrákos a Fertő-tó és Balf község között. Ez a táj a Fertő-tó felé lejt. A másik terület Soprontól keletre Fertőszentmiklósig húzódik. A várostól délre a Harka községbe vezető út mellett is találunk szőlőültetvényeket.
A borvidék közigazgatásilag Győr-Moson-Sopron megyében található.
Soproni körzet: Fertőboz, Fertőendréd, Fertőrákos. Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Harka, Hidegség, Nagycenk, Sopron.
Kőszegi körzet: Csepreg, Felsőcsatár, Kőszeg, Vaskeresztes településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. határrészű. A Soproni borvidék összterülete 4287 ha, amelyből 3226 ha első osztályú besorolást nyert. Ennek a területnek azonban csak kis részét 1705 ha- t díszítik szőlőültetvények.
A táj éghajlata kiegyenlített, enyhén kontinentális, bár országos viszonylatban inkább hűvösnek, csapadékosnak számít, tehát érvényesül a szubalpin hatás. A nyár is hűvös, a borvidékeink közül az egyik legcsapadékosabb, telei viszont enyhék. Gyakori a légmozgás: ,, Sopronban vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak”.
A soproni hegységet felépítő, átalakult kristályos gnejsz és csillámpala a földtörténeti ókorban képződött. Az idős kőzeteket miocén kavics, agyag, lajtamészkő, kőszén és pannon korú homokkő fedi, melyeken negyedidőszaki lösz települ. A szarmata és pannon rétegek törmelékein, mészkövön, löszön, löszös vályogtalaj, barna erdőtalajok, laza pleisztocén homoktalajok alakultak ki. A kristályos palák jellemző talajfélesége a kőzettörmelékben dús ranker.
Sopron és környéke ma elsősorban vörösbor termeléséről híres (a terület háromnegyed részén vörösborszőlő terem) kisebb mértékű fehérbor termeléssel kombinálva. Jelenleg a Soproni borvidéken elsöprő dominanciával 1113 ha-on terem a Kékfrankos. Ezt csak nagy késéssel 109 ha-al követi a Zweigelt és 106 ha-al a Cabernet Sauvignon. A fehérborok közül a hagyományos Zöld veltelini 85 ha-on, Chardonnay 33 ha-on terem.
A hűvös klíma és a helyenként sok meszet is tartalmazó talaj révén az itt termett vörösborok savhangsúlyosak, tanninban viszont nem különösebben gazdagok. A vörösborok alkoholtartalma talán valamivel alacsonyabb a magyarországi átlagnál, bár ez napjaink ,, divatjának” ismeretében egyáltalán nem hátrány. A kékfrankos terméséből kissé savas rosébor készülhet. Sopron fehérborai gyakran kemények, szárazak, illatban, és gyümölcsös zamatokban gazdagok. Az élénk friss soproni fehérborok megfelelő pincetechnika esetén rendkívüli savakat tudnak felmutatni. Az utóbbi néhány év termése itt is bebizonyította, hogy a megfelelő fajta- és klónszelekció erőteljes hozamkorlátozás mellett a soproni területekről is kiváló minőségű borok születhetnek. A terület legjobb fekvéseit csak most kezdik újra ,, felfedezni” és a Kékfrankos mellett a legjobb minőséget, adó fajtákat megkeresni.
