A Bükk-hegység déli lejtőin, az Egri borvidék folytatásaként terül el.
Teljes területe 15 323 ha I. osztályú terület. A jelenleg termős szőlő ennek ellenére csupán 1,183 ha.
A következő területeket foglalja magába: Aszaló, Barabás, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Edelény, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc, Vatta településeknek szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
Klímája kifejezetten alkalmassá teszi szőlőtermesztésre, hiszen az északról jövő hideg áramlatoktól viszonylag védett terület.
Miocén riolittufákon, Pannónia korú agyagos kőzeteken kialakult meszes vályogtalaj és lösz a legjellemzőbbek.
Leányka, Olaszrizling, Cserszegi fűszeres, de a fehér túlsúly ellenére Zweigelt, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Franc egyaránt megtalálható.
Önálló palackozásban sajnos nagyon kevés bükkaljai borral lehet találkozni. Az itt termett szőlő jó részét évtizedeken keresztül egy egri óriásborászat dolgozta fel. A bükkaljai borok jó része gazdag illatú, savakban bővelkedő és üde, akár kiváló pezsgő alapanyag is lehetne. A bükkalja ma túlnyomóan fehérbortermő terület, a kékszőlő területe kevesebb, mint az egész telepítés egyharmada. Hagyományos fajtákról nem nagyon beszélhetünk, hacsak az egész országra jellemző olaszrizlinget és kékfrankost nem tekintjük annak. Örvendetes, hogy a korábban oly gyakori direkt termő szőlők területe egy hektár alá csökkent.
Magyarország északi részén a Bükk-hegység déli lejtőin helyezkedik el.
Az Egri borvidék termelőhelyének teljes területe 22 162 ha, amelyből 18 302 ha I. osztályú. Ebből a hatalmas területből mindössze 4395 ha–t telepítettek be szőlővel.
Egri körzet: Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros, Szomolya.
Debrői körzet: Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Velpelét, Kompolt, Tarnaszentmária településeknél a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei tartoznak ide.
Egerben a Nagy Eged, Noszvajon az Áfrika, a Tekenőhát, a Nagygalagonyás, Egerszóláton a Tóbérc és a Tagi dűlők.
Éghajlata a Mátraaljáéhoz hasonló viszonylag későn tavaszodik, meglehetősen rövid a tenyészidő. A borvidék az ország több borvidékénél hűvösebb (átlagos évi közép-hőmérséklet 10,1 °C).
Nagyon változatos talajokkal találkozunk: triász mészkövön, dolomiton, agyag palán, vulkáni eredetű miocén riolittufán, délebbre kavicson alakultak ki a jellegzetes barna erdőtalajok.
Fehérszőlőből a Lányka, Olaszrizling, Ottonel, Muskotály, Rizlingszilváni, Szürkebarát. Kékszőlőből a Kékfrankos, Kékoportó, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot és Zweigelt.
A fehér és vörösborok aránya szinte kiegyenlített a borvidéken. A termőhelyi adottságok és a fajtaösszetétel alkalmassá teszik a borvidéket arra, hogy fehérborban karcsú, magasabb savtartalmú száraz borokat készítsenek, de nagyobb minőséget adnak azok a fajták melyeket, fahordós érlelést követően magasabb alkoholtartalommal, időnként kevés maradék cukorral palackoznak. Az előbbiek gazdag illatvilágukkal, az utóbbiak telt húsosnak tűnő struktúrájukkal, olajos simaságukkal gyönyörködtetnek. Ugyanezt a szinte krémes textúrát találjuk a koncentrált, erősen hozamkorlátozott szőlőkből származó vörös borokban fajtára való tekintet nélkül. Bár nagy tapasztalatokkal még nem rendelkezik a borvidék, de valószínű, hogy a kékfrankos, syrah, és a pinot noir fajták borai jobban érzik magukat ezen a hűvösebb klímán, mint a bordeauxi-stílusú cabernet franc, cabernet sauvignon, illetve a merlot. A bikavér borok nagy minőség esetén megkívánják a 2-3 éves pihentetést, de ugyan ez ajánlott az egyéb égetett kishordókban érlelt boroknak is. Az egyszerűbb mindennapi fogyasztásra szánt egri vörösborok kissé szikárak, olykor savhangsúlyosak. Az utóbbi időben a legnagyobb fejlődést mutató borvidékünk. Ez főleg a befutott termelők új ültetvényeinek termőre fordulásában, ezáltal kifogástalan szőlő alapanyag megjelenésében nyilvánul meg. Ugyancsak nagy lépést tett Eger azon az úton, amely a ,,védett eredetű” kategóriába tartozó borok, elismerését jelenti.
A Mátrai borvidék a Mátra hegységtől délre helyezkedik el. Hatvantól-Domoszlóig húzódik a szőlőtermő terület vonulata. Délen megközelítőleg az M3 autópályával esik egybe a borvidék határa.
Települései Heves megyében vannak.
Mátrai körzet: Abasár, Apc, Atkár, Detk, Domoszló, Ecséd, Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyösorosszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra, Hatvan, Karácsond, Kisnána, Markaz, Nagyréde, Pásztó, Rózsaszentmárton, Szücsi, Vécs, Visonta.
Síkvidéki körzet: Kerepes, Kisnémedi, Mogyoród, Őrbottyán, Szada, Szendehely, Vác, Vácegres, Vácrátót, Veresegyház településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II osztályú határrészei. Ez az egyik nagyméretű borvidékünk. A Mátrai borvidék teljes termőhelyi területe 32 497 ha, amelyből 24 261 ha első osztályú. Ennek csak töredéke 5446 ha van betelepítve szőlővel.
Mérsékelten kontinentális klímájú terület. A szőlő-ültetvényeket a Mátra hegyvonulata védi az északi szelektől, kedvező mikroklímákat alakítva ki. Jellemző, hogy viszonylag későn érkezik a tavasz. A csapék nagy részét felfogja a Mátra, ezért a borvidék éghajlata inkább száraznak nevezhető. A csapadék időbeli eloszlására jellemző, hogy általában a nyár elején, májusban, júniusban esik a legtöbb eső, míg a nyár második fele derültebb és aránylag száraz.
Talajai változatosak, megtalálhatjuk köztük a többnyire pannon agyagon, löszön andeziten, riolittufán, kialakult csernozjomos barna erdőtalajt, barnaföldeket, de előfordul a humuszos pleisztocén és holocén homok is. A talajok mészben többnyire szegények, de egyes helyeken az aktív mésztartalom eléri a 60%-ot is.
A legnagyobb mennyiségben termesztett fehérfajták Chardonnay, Leányka, Olaszrizling, Ottonel, Muskotály, Sauvignon Blanc, Szürkebarát, Tramini, kékszőlőfajták a Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon.
A mátraaljai borokat elsősorban könnyedségük, üde savaik teszik kedvelté. Ez nem jelenti azonban azt, hogy jó évjáratokban nem lehetett minerális jegyeket is felmutató borokat készíteni. Az olaszrizling itt különösen könnyed és illat gazdag formáját mutatja, vörösborai alacsony cserzőanyag-tartalommal, sokszor élénk savakkal bírnak.
