A kékfrankosnak, mint Magyarországon legnagyobb felületen termesztett szőlőfajtájának vizsgálata, szőlészeti és borászati értékeinek feltárása klónszelekcióján és genetikai variabilitásán keresztül
Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás - VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1-8.5.2-8.6.1-17
A projekt befejezése: 2023.06.30.
A támogatás mértéke: 58 % és 95 %.
https://ec.europa.eu/agriculture/
A szőlőfajták és változataik közötti különbségek megfigyelése egyidős lehet magával a szőlőtermesztéssel. Az ember ösztönösen a küllemre szebb, édesebb, jobban beérő és finomabb bort adó fajtákat részesítette előnyben. A ma termesztésbe vont fajták - néhány kivételtől eltekintve - e szempontok alapján kerültek kiválasztásra.
Idővel a szelekciós kritériumok bővültek, csemegeszőlőknél például fontos lett a nagyobb (sőt hatalmas) fürtméret, a magnélküliség vagy a különleges bogyóforma, borszőlőknél pedig éppen a kisebb bogyók és fürt, az egyöntetű érés és a megfelelő színanyagtartalom kerültek előtérbe. Utóbbiak különösen is fontosak a vörösbort adó szőlőfajták esetében, melyek borászati felhasználása igen széleskörű: a megfelelő technológiával kékszőlőből pezsgő, fehérbor, rozébor, siller, könnyed vörösbor és testes, hosszú érlelést lehetővé tevő vörösbor is készíthető. Ha a szőlőfajta adott, akkor e számos lehetőség alapját a borászati technológián túl az éghajlathoz és a szűkebb értelemben vett terroirhoz leginkább alkalmas klónok (változatok) megfelelő kiválasztása jelenti.
Európa nagy bortermő vidékei szőlőfajtáikról ismertek. Ezek klónszelekcióját külföldön évtizedekkel ezelőtt elvégezték. Hazánk legnagyobb felületen termesztett vörösbort adó szőlőfajtája a kékfrankos. Igaz ugyan, hogy nem egy ősi helyi fajtáról van szó, de a kékfrankos hazánkban, a Kárpát-medencében igazi otthonára lelt, s olyan lett számunkra, mint a cabernet sauvignon a franciáknak, a garnacha a spanyoloknak vagy a sangiovese az olaszoknak. A kékfrankos ma történelmi borvidékeink majd’ mindegyikén megtalálható, s ennek egyszerű oka, hogy a múltban évről-évre, évjáratról-évjáratra megállta a helyét.
Az új évezred termesztési kihívásai (elsősorban az új szőlőkárosítók és a klímaváltozás megjelenése) és a fogyasztói igények megváltozása azonban elengedhetetlenné tette a kékfrankos felülvizsgálatát. Világossá vált ugyanis, hogy nagy beltartalmi értékekkel rendelkező vörösborokhoz a közelmúlt tömegtermelési igényeit kielégítő kékfrankos változatok nem alkalmasak, s más-más klónok szükségesek a modern rozék és a fűszeres sillerek vagy pezsgők készítéséhez is. A probléma összetettségét növeli a klímaváltozás, az évjáratok közötti hatalmas különbözőségek megjelenése és annak ténye, hogy az egyre aszályosabb évjáratokban a beérett szőlő már nem feltétlenül egyezik meg a technológiailag érett szőlő fogalmával.
A Mészáros Borház Kft vezetésével 2018-ban alakult konzorcium célul tűzte ki, hogy a Szekszárdi és a Hajós-Bajai Borvidéken olyan kékfrankos szőlőfajtákat választ ki, amelyek megfelelnek a modern kor kihívásainak. A projekthez csatlakozott még a Koch Borászat Kft, mint borászat, illetve Kiss Ferencné borotai, Mészáros Péter szekszárdi, Szűcs Péter bátaszéki szőlész. A munkában részt vállalt a Pécsi Tudományegyetem, Dr. Jakab Gábor és Dr. Deák Tamás szakértők, Terpó István szaktanácsadó, illetve a mosonmagyaróvári székhelyű Gazda Kontroll Kft, mint projektmenedzser. A tagok a kékfrankos szőlőfajta klónszelekcióját kívántuk elvégezni. E célból előzetesen 188 db kékfrankos klónváltozat került kiválasztásra ifj. dr. Kozma Pál szőlőnemesítő munkájának köszönhetően. A projektben a klónok termésének mennyiségi és alapvető minőségi tulajdonságai, valamint borászati értékei kerültek meghatározásra három évjáratban, 2020 és 2022 között.
A 188 tétel mindegyikének esetében meghatároztuk a tőkék teljesítőképességét termés (fürtszám, fürtsúly) tekintetében; felmértük a tőkén termett fürtök egyöntetűségét, méretét, valamint a bogyók súlyát. Gyors analitikai módszerrel meghatároztuk az egyes tételekből külön-külön készített mustok alapvető minőségi paramétereit: a szárazanyagtartalmat (°Bx), savtartalmat, pH-t. Egy rozé bor készítésére alkalmas változattól azt várjuk, hogy megbízhatóan magas termést adjon, savtartalmát jól őrizze meg; míg a testes, érlelt vörösbor készítésére alkalmas ideális változat az átlagosnál kisebb bogyójú fürtökkel de jól terem, cukorgyűjtő képessége is kiemelkedő. Az organoleptikus értékelés során kiemelt figyelmet fordítottunk azon tételek azonosítására, amelyek karakteres ízűek, ezáltal jellegzetes, összetett vörösborok készíthetőek belőlük.
A klónváltozatok borászati értékelése a szüreti paraméterek összehasonlításával kezdődött, majd ún. mikrovinifikációs erjesztési sorozattal folytatódott. Ennek célja az volt, hogy mindhárom évjáratban mind a 188 klónból összehasonlítható kistételes borminta készüljön. A szüreti paraméterek és a borok értékeléséhez rutinanalitikai és nagyműszeres vizsgálatokat hívtunk segítségül: a szüreti paraméterek vonatkozásában 28, az elkészült borok vonatkozásában pedig 67 változó került meghatározásra. A három évjáratból összesen több mint 53 000 borászati analitikai adattal dolgozhattunk. Ezt egészítette ki a borok organoleptikus értékelését végző szakmai csapat munkája, akik a három évjárat borait kóstolták és minősítették.
A három év adatai alapján ki tudtunk választani értékesnek ígérkező tételeket, amelyek a különböző termesztési céloknak megfelelnek. A következő lépés a kiemelt klónok felszaporítása és nagyobb felületen történő tesztelése. Így pontos képet kaphatunk szőlészeti szempontból a való termesztési értékről, borászati szempontból pedig az üzemi technológiával történő feldolgozással elérhető minőségről. További fontos feladat a kiválasztott tételek vírusfertőzöttségének részletes felmérése, az esetleges problémás tételek kizárása.
A 61. tétel termésmennyisége közepes. Kicsi, de sok fürtöt terem. Bogyói viszonylag kis méretűek. Cukorgyűjtő képessége jó, bora értékes. Kiváló vörösbor alapanyagnak ígérkezik.
A 110. tétel termőképessége kiemelkedő, fürtjei és bogyói közepes méretűek. Savtartó képességes jó, íze karakteres, meggyes. Jó rozé bor készíthető belőle.
Összegzésként elmondható, hogy változó éghajlatunk mellett a kiegyensúlyozott borminőség elérése érdekében szavazatunkat nem tehetjük le egyetlen klón mellett.
A főbb borászati paramétereket figyelembe véve a klónok közel 70-80%-a mind a három vizsgált évjáratban elvárhatóan teljesített (ez azt is jelenti, hogy 20-30%-uk önállóan nem megfelelő borkészítésre). Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyikük alkalmas minőségi borkészítésre. Az aromakomponensek az évjáratokban kisebb, a színanyagtartalom nagyobb szórást mutat. Akadnak azonban stabilabb kékfrankos változatok is, melyek ilyen kilengései kisebbek – mondhatni, minden évben hozták a formát.
Az érzékszervi bírálatok eredményei alapján elmondható, hogy a vizsgált minták kb. 10%-a képvisel magas minőséget (tekintve a kiinduló mintaszámot, ez így is jelentős), 50%-a pedig inkább középszerű. A legtöbb, borászati szempontból stabilnak mondott klón – nem meglepő módon – e középső kategóriát erősíti. Az egymástól meglehetősen eltérő évjáratok mellett dobogós, minden tekintetben kiemelkedő klónok egyelőre nem hirdethetők. Ehhez további vizsgálatok – ha úgy tetszik: újabb évjáratok szükségesek.
A projektmunka során kapott eredmények alapján elmondható, hogy a minőségi borkészítés szempontjából a boncolgatott kénfrankos klónok körét sikerült jelentősen leszűkíteni. Végső konklúzióra e jelöltek mélyebb szőlészeti-borászati vizsgálata után juthatunk.
KÖSZÖNJÜK A MAGYAR ÁLLAM ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSÁT.
A PROJEKT AZONOSÍTÓ SZÁMA: 1924371928
