November 11-e Szent Márton napja. A mezőgazdasági munkák a vége felé közelednek, rövidesen kezdődik a tél. Közeledik az Advent időszaka. Számos népszokás kötődik hozzá minden magyar borvidéken. Libalakoma, újbor ünnep, időjóslás, ajándékozások és felvonulások.
Már a Rómaiak is ünnepelték ezt a napot, az új termésből és borból valamint Mars Isten szent madarából a libából készült ételekből csaptak hatalmas vacsorákat.
A legenda szerint Szent Márton püspökké avatása elől egy libaólba bújt el, de azok elárulták őt gágogásukkal. A szertartást követően pedig libalakomát rendeztek az újdonsült püspök tiszteletére.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik, aki újbort nem iszik egész évig szomjazik”.
A következő hónapok időjárására a sült liba mellcsontjának színéből jósoltak. Rövid barna csont sáros, a fehér hosszú havas telet ígért. Amikor ezen a napon "a lúd jégen jár" vagy "Márton fehér lovon érkezik", akkor karácsonykor enyhe lesz az idő, és a tél is, viszont, ha ilyenkor enyhe, akkor kemény hideg tél várható. A népi megfigyelések alapján a Márton-napi esőt követően, fagy és száraz tél következik.
Két megközelítés szerint lehetséges értelmezni a fogalmat. A borok mindegyike a következő szüretig új. Azonban Klasszikusan a szüretelés évében palackozott borok az úgynevezett fiatal borok, ezeket novemberben és decemberben már lepalackozzák.
A borszőlők közül az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres és a Csaba Gyöngye a legalkalmasabb Szent Márton-napján ünnepi felszolgálásra, vörös társuk pedig a korai érésű kékportó, melyből remek Portugieser kerülhet a Márton-napi ünnepi asztalra. Jó eséllyel a kékfrankosokból akár új rosék is születhetnek november 11-ig.
A legismertebb újbor a francia beaujolais nouveau, szén-dioxidos erjesztéssel gamay szőlőből készül.
